Olvasási idő: 3 perc
A "Kié itt a tér?" című könyv bemutatóján Sayfo Omar, az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója és a könyv egyik szerzője, részletesen elemezte a nyugat-európai no-go zónák problémáját. Az esemény központi kérdése az volt, hogy valóban léteznek-e ezek a zónák, és milyen hatással vannak a társadalomra. A kötet célja, hogy objektíven bemutassa a valós helyzetet, eloszlatva ezzel az esetleges tévhiteket.
Sayfo Omar kifejtette, hogy a no-go zóna kifejezés eredetileg az észak-írországi konfliktus kapcsán keletkezett, de az elmúlt évek migrációs hullámai nyomán új jelentést kapott Nyugat-Európában. A könyv elemzi, hogyan alakultak ki párhuzamos társadalmak és városi zárványok olyan országokban, mint Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Németország, Svédország, valamint az Egyesült Államok városainak egyes részeiben.
Az elhibázott integrációs politikák évtizedekre visszavezethető problémái tükröződnek a no-go zónákban. Ezek a területek jelentős biztonsági kockázatot jelentenek. Az integráció hiánya miatt párhuzamos társadalmak alakultak ki, gyakran etnikai alapú szervezett bűnözés jellemzi őket, rossz a közbiztonság, és alacsony a lakosság biztonságérzete. „Számos olyan városrész van Európában, ahol például hölgyek rossz biztonságérzettel lépnek be vagy egyáltalán nem lépnek be ezekre a környékekre, illetve vannak olyan helyek, ahol a hatóságok más protokollt követnek az intézkedéseik során, mint a többségi társadalom által lakott környékeken– magyarázta Sayfo. A beszélgetés során az is kiderült, hogy sok országban, például Németországban, a legrosszabb közbiztonságú területek nem feltétlenül a bevándorlók által lakott negyedek, hanem a belvárosok és a pályaudvarok környékei. Az ott elkövetett bűncselekmények nagy részéért bevándorlói hátterű személyek a felelősek, akik gyakran az olcsóbb lakhatást kínáló városrészekben élnek.
Az előadáson elhangzottak alapján egyértelművé vált, hogy a no-go zónák létezése és hatásai összetett és sokrétű problémát jelentenek, amely hosszú távon kihívást jelent mind a biztonságpolitika, mind a társadalmi integráció szempontjából.
