Olvasási idő: 5 perc
Archaikus tudás, emberi lépték, rend és hit – mindezek olyan fontos értékek, amelyek szükségesek egy élhető jövő kialakításához – vallja Böszörményi-Nagy Gergely üzletember, kuratóriumi elnök, író és tartalékos katona. A Brain Bar jövőfesztivál alapítójával legújabb, a „Mindenség algoritmus – Feljegyzések a jövőnek” című könyve kapcsán beszélgettünk. A szerzőt Konyári György, a miskolci MCC képviselet-vezetője kérdezte.
A „Mindenség algoritmus” a 2 évvel ezelőtt írt „Nonkonform” című könyv folytatása. Az új könyv megírását is rengeteg olvasmányélmény előzte meg, de a szerző saját felismerései adták a mű gerincét. Böszörményi-Nagy Gergely szerint az antik tudás, a Bibliai, valamint a középkori és a reneszánsz elmék ismerete nélkül csak felületesen lehet gondolkodni. A szerző célja az volt, hogy ez a régi tudás megjelenjen a könyvben, de emellett személyes anekdoták és a populáris kultúra elemei is megtalálhatók benne.
„Az erdőben nem találkozom középszerűséggel.”
A szerző az emberiség egyik legnagyobb forradalmának a kereszténységet tartja.
Isten-rend-természet hármasa kapcsán azt is elmondta, kétféle ember van: az egyik abból indul ki, hogy a dolgok természetes állapota a rendezetlenség, a másik pedig, aki a rendet tartja az alapállapotnak. A rendezetlenség alapú világkép szükségszerűen egyfajta nihilizmushoz és az emberek közötti konfliktusokhoz vezet. A vallásosság evolúciós jelentősége az volt, hogy ha azt gondoljuk, van természetfeletti, akkor azt is gondoljuk, hogy van rend. Ezt látjuk a természetben is, és ezt utánozzuk az építészetben vagy akár a művészetben is. Azzal, hogy az istenhit kikerült a társadalmi normából, kialakult egy teljes rendetlenség, eltűnt egy minőségi mérce és a természetfelettinek való megfelelés. Helyette az ideológiák – az „izmusok” – nyertek teret. Mindenkinek van egy választási lehetősége, hogy hol találja meg a rendet. Böszörményi-Nagy Gergelynek a természet az, mert mint mondja, az erdőben nincs középszerűség.
„Sokszor úgy vagyunk úton, hogy az utazást ma már észre sem vesszük”
A rendszerváltás generációjának egyik legmeghatározóbb kérdése volt a határok szabadon átjárhatósága, ami igazából egy utópia – állítja Böszörményi-Nagy Gergely. A határ egy természetes dolog, nem kell őket megszüntetni. Ma már a határátlépés nem kaland, hiszen, ha mindent átlépünk, akkor annak az izgalma, a kalandossága eltűnik. Utunk során készítünk néhány Insta-fotót, ez pedig igazán messze van a lelkünket gazdagító tapasztalástól. Böszörményi-Nagy Gergely szerint a saját határaink átlépése az igazi lázadás.
„Vissza kell térni az emberi léptékhez”
A 21. század oktatása kapcsán Böszörményi-Nagy Gergely elmondta, szélsőségesen megnőttek az elvárásaink az állammal szemben: leépült a család intézménye, ezért azt várjuk, hogy a nevelést az iskola oldja meg. Mentor-mentorált kapcsolatra és minőségi időre kellene épülnie ma az iskoláknak, és kisebb, emberléptékűbb intézményekre lenne szükség. Ma, aki a kis közösségek elsőbbségét, a helyi identitást, a szépség iránti törekvést keresi az életében, az számít igazából „nonkonformnak”.
„Az innováció ma egy optikai csalódás”
Az emberiség innovációs tevékenysége fél évszázada csökken, és csak a média „fújja fel” az innováció jelentőségét – mondja Böszörményi-Nagy Gergely. Innovációs áttörés az, ami egyértelműen pozitívan befolyásolja az emberiség történelmét. Sokan az internetet tartják ma ilyen áttörésnek, ami ugyan valóban megváltoztatta az emberek életét, de ennek a hatása kettős, mert olyan összekapcsoltságot eredményez, amire talán az emberiség nem is volt felkészítve.
„Mindegy mit tettél bőség idején”
Az elmúlt 70 év pénzbősége véget ért, a „békeosztalék korából” a hosszú válság korába léptünk át – hívja fel a figyelmet Böszörményi-Nagy Gergely. Bár a körülmények nehezebbek lesznek, de ez nem baj – mondja, hiszen a komfort egy hamis istenség, és mindig a válságok idején születtek a nagy emberi teljesítmények. Véleménye szerint, az a fiatal lesz „jövőképesebb”, aki bír azzal az archaikusabb tudással, amivel az elődök is rendelkeztek.