Olvasási idő: 3 perc
„A felelősség azzal a pillanattal kezdődik, amikor úgy döntünk, hogy gyermekünk lesz”
Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, az MCC FIT programjának fővédnöke a szülői hivatás nehézségeiről tartott előadást a szombathelyi MCC képzési központ csordultig telt rendezvénytermében. A professzor asszony útmutatására a KP és FIT programban részt vevő diákok szülein túl a városi közönség is kíváncsi volt.
Bagdy Emőke szerint egyik legfontosabb feladatunk az élet törvényének való engedelmesség. Tisztában kell lennünk azzal, mit akarunk kezdeni azzal az élettel, amit kaptunk, és hogyan akarjuk azt megvédeni tovább vinni.
Amikor felismerjünk gyermekünkben a talentumot, vállalnunk kell a támogatás felelősségét. Rá kell lelnünk, mi az, amivel a legjobban tudjuk segíteni a tehetség kibontakoztatását. Nem kérdés, hogy az első és legfontosabb eszköz a pozitív megerősítés. Gyermekünkben azzal tudjuk kiépíteni és erősíteni az önbizalmat, ha kimutatjuk számára, hogy mi magunk mekkora bizalommal vagyunk iránta. De legalább ennyire fontos a példamutatás. Gyermekeink árgus szemekkel figyelnek minket, tőlünk tanulják a viselkedésmintákat.
Kritikus fontosságú, hogy a gyermek életében jelen lévő szülők kart karba öltve, közös elhatározásokkal segítség a fiatalt, amibe a gondoskodó, ölelő szeretet és a szigorú kontroll is beletartozik. A kialakuló személyiségnek, az identitáskereső tinédzsernek szüksége van arra a biztonságra, amit az otthon, a család, a stabilitás nyújt, ugyanakkor a kontroll védelmére is, hogy a napjainkban mind több felől érkező negatív hatásokkal ne sodorják le őt az útjáról. Szülőként nekünk kell megteremtenünk, hogy a gyermekünk fontosnak érezze magát a világban. Legyünk mi az elsők, akik elhitetik vele: „ragyog a csillag a homlokán”.
A pubertás ideje alatt különösen nagy kihívásokkal kell szembenéznie a gyermeknek és szülőknek egyaránt. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez természetes folyamat! Az ember testében lezajló fizikai változások hatással vannak a pszichére, a hormonrobbanás átalakítja az addigra hozzánk idomult gyermekünket. A kialakult agyi kapcsolatok ebben az időszakban teljesen felbomlanak, és lassan újak kezdenek kialakulni. Ebben a látszólag kaotikus folyamatban a tinédzser keresi önmagát, és nem érti, hogy az, ami addig működött a kapcsolataiban, miért fullad kudarcba. Végtelen türelemmel kell fordulnunk ilyenkor hozzájuk, hiszen ez az ő küzdelmük. Ebben a küzdelemben elengedhetetlen a kortárs közösség segítsége. Van úgy, hogy el kell fogadnunk, most nem mi vagyunk a bázis, a kapaszkodó, hanem azok a fiatalok, akik hasonló küzdelmeken mennek épp keresztül. Ekkor egyszerűen csak hátra kell lépnünk, és biztosítanunk róla a gyermeket, hogy bármikor visszatérhet hozzánk. Így lehetünk - ha nem is JÓ, de legalább – ELÉG JÓ SZÜLŐK.
