Digitális kolonializmus. Az adat, mint a 21. századi hatalompolitika eszközének egy rendszerszintű értelmezése

Felderítő Szemle, XXII(1), 92-11. (2023)

A globalizáció felgyorsulásával, valamint az internet megjelenésével a személyközi kapcsolatok elérhetőbbekké váltak, a nemzetközi árupiaci folyamatok pedig felgyorsultak. Ezzel párhuzamosan a fenntarthatóság kérdései is előtérbe kerültek. A technológiai vívmányok segítségével történő folyamatoptimalizációs törekvések jelentette megoldáskeresés és tervezés az adatmennyiség és adatéhség, valamint az adatkereskedelem jelentőségének növekedését eredményezte, amely a globalizáció erősödésével korunk meghatározó folyamataivá váltak. Nem véletlen, hogy egyesek az egyre apadó természeti erőforrás-kapacitással szemben, az adatra mint egyfajta folyamatosan növekvő erőforrásra, az „új olajra” vagy „új valutára” utalnak, amelynek birtoklásáért a nemzetközi verseny egyre kiélezettebbé válik. A digitális átalakulás, valamint a mesterséges intelligencia (artificial intelligence) által működtetett eszközök fejlesztése mára a nemzetközi erőviszonyok és hatalmi vetélkedés meghatározó pontjaivá váltak, amelyek szükségszerűen a személyes adatokért folytatott küzdelemből adódó biztonsági kockázatok mind szélesebb feltérképezését is megkövetelik. Az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között tetten érhető technológiai verseny az éghajlatváltozás mellett a digitalizáció negatív hatásainak is kitett afrikai kontinensen kiváltképpen szembetűnő. A technológiailag elmaradottabb államok kizsákmányolása a személyes adatokért folytatott versenypolitikán keresztül leginkább az úgynevezett adatkolonializmus fogalmán és folyamatán keresztül érthető meg. Jelen elemzés az adatkolonializmus jelenségét a kínai külpolitika kontextusában vizsgálja, mely során amellett érvel, hogy az elmélet alapján a kínai külpolitika bizonyos értelemben idézi a klasszikus gyarmatosítás mintázatait, és a jelenség kapcsán a fejlődő államok, kiváltképpen az afrikai kontinensen, különösen kitettek a technológiailag fejlettebb államok érdekérvényesítésével szemben.

Az Egyesült Államok és a Párizsi Egyezmény: csatlakozás és kivonulás

Külügyi és Külgazdasági Intézet, Külügyi Szemle 20(1), 60-90. (2021)

Az 1992-es riói egyezmények után a 2015-ben elfogadott párizsi egyezmény az univerzális jellegének és az Egyesült Államok részvételének köszönhetően szintén mérföldkőnek számított a nemzetközi éghajlatvédelem terén. A 2009 és 2017 közötti demokrata kormányzás alatt a klímaváltozás elleni fellépés számos tekintetben meghatározó eleme volt az amerikai bel- és külpolitikai napirendnek. Az Obama-adminisztrációnak a párizsi egyezménnyel kapcsolatos sikerei remekül szemléltetik az e területen megvalósult hatékony amerikai érdekérvényesítést. A 2019. november 4-én bejelentett amerikai kilépés következtében azonban az egyezményben kitűzött célok teljesítése bizonytalanná vált, s így a multilaterális keretek között tett erőfeszítések hatékonyságát is alapjaiban kérdőjelezte meg. A kilépésről szóló döntés mindeközben egy konzekvens republikánus klímapolitika következménye volt, amely beleillett a Trump-adminisztráció által képviselt izolacionista külpolitikai vonalvezetésbe. A demokrata elnökjelölt, Joe Biden választási győzelmével, valamint az egyezményhez való újracsatlakozással azonban egy új(abb) fejezet nyílik mind az amerikai, mind a nemzetközi éghajlatvédelem történetében. A jelen elemzés az elmúlt évek amerikai klímapolitikájának a megértését hivatott elősegíteni az említett folyamatok részletes vizsgálatán keresztül, különösen a párizsi egyezmény kontextusában.

A Magyarországon elkövetett emberölések vizsgálata a szükséglet-elméletek tükrében

Belügyi Szemle 68(4. ksz.), 79-107. (2020)

A szükséglettel és motivációval kapcsolatos elméletek, a Maslow-féle szükséglethierarchia, valamint a bűnözői magatartás, pontosabban a bűncselekmények elkövetésekor megfigyelhető, az elkövetőt a cselekmény végrehajtására ösztönző motiváció és szükséglet párhuzamos vizsgálata mind kriminálpszichológiai, mind szociológiai perspektívából érdekes következtetések levonására adhat okot, s az elkövetők és az általuk végrehajtott kriminális cselekmények, továbbá az egyének bűncselekménnyel kapcsolatos életszakaszaira jellemző szükségletkielégítettsége, az ebből fakadó stressz, frusztráció és a szükségletek által motivált viselkedésmintázatok és magatartásformák átfogó és mélyebb megismerése preventív stratégiák és prediktív módszerek kidolgozására, társadalomközpontú, mégis az egyéni preferenciákat és frusztrációval kapcsolatos tényezőket, és lehetséges megoldásaikat magában foglaló magyarázatok felismerésére adhat lehetőséget. Ezen kutatás során a motivációelmélettel kapcsolatos szakirodalmi kitekintést követően kísérletet teszek a tárgyalt szükségletkategóriák és a kutatás során felismert és megjelent bűnözői magatartásformák, illetve az elkövetők szociális hátterére vonatkozó adatok összehangolására, ennek fényében pedig a Magyarországon 2012 és 2014 között jogerősen lezárt emberölések és emberölési kísérletek elemzésére kerül sor. A tanulmány arra keresi a választ, hogy az ilyen típusú ügyek vizsgálata relevanciával bírhat-e az egyes szükségletelméletek, elsődlegesen pedig a Maslow féle szükséglethierarchia tükrében, s lehetséges-e az elkövetők motivációi és az egyes szükségletkategóriák között párhuzamot vonni, és amennyiben igen, az egyes szükségletek milyen arányban jelennek meg az elkövetői oldalon.