Olvasási idő: 4 perc
Aktuális témát elemeztek az MCC Migrációkutató Intézete által meghívott szakemberek Tusványos első napján, július 24-én a Mátyás király udvarban. Dr. Marsai Viktor, az MCC Migrációkutató Intézetének igazgatója, dr. Sayfo Omar, az intézet vezető kutatója és dr. Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője Nádori Teodórával, a Hír TV műsorvezetőjével beszélgetett az Európába történő bevándorlás jelenlegi helyzetéről, kitekintve a közel-keleti és afrikai országok gazdasági és politikai alakulására.
A meghívottak először is a párizsi olimpia előkészületeire reflektáltak, megemlítve a szigorú biztonsági intézkedéseket és a magas terrorkészültséget. Demkó Attila rámutatott: Franciaországban már a 70-80-as évektől gondot jelent a bevándorlás kérdése, hiszen a francia külvárosokban jelentős elszigetelt tömbök alakultak ki, a volt gyarmatokról érkezőket pedig nem sikerült integrálni. Odáig fajult a helyzet, hogy szinte minden francia nagyvárosban van olyan terület, ahonnan kiszorult az állam, az ország így nem teljesen ura saját utcáinak.
A beszélgetésen felmerült az MCC Press gondozásában megjelent Kié itt a tér? – Párhuzamos társadalmak és városi zárványok Nyugat-Európában című könyv, amelynek Sayfo Omar, Marsai Viktor és Veres Kristóf György a szerzői. A kötet éppen az említett témát elemzi különböző európai országok bevándorlók által lakott városrészeket vizsgálva.
Az MCC tusványosi színpadán Sayfo Omar elmondta, az integráció kérdése mindenhol más arcot mutat. Franciaországban azért problémás a helyzet, mert a bevándorlók fizikailag is távol lettek elhelyezve a lakosságtól, hibrid kultúrák alakultak ki, és erős a kívülállóság érzése. Németországban legalább volt közelebbi érintkezés, főleg a belvárosi lakhatásnak köszönhetően. Marsai Viktor hozzátette: ezekben a térségekben figyelembe kell venni az importált konfliktusok kérdését is, hiszen a 90-es évektől érkezett bevándorlóközösségek sok esetben a kibocsátó országok konfliktusait is hozták magukkal, és ezekkel a kihívásokkal a vezetők nem feltétlenül tudnak mit kezdeni. Az megoldás egyik legfontosabb eleme, hogy a fiatalok kit fogadnak el autoritásként.
A meghívottak továbbá megemlítették, hogy az afrikai országokban a fiatalok nagy aránya szeretné elhagyni a hazáját, ami érthető a gazdasági helyzet, a nehéz életkörülmények és a több országban is zajló fegyveres konfliktusok miatt. Marsai Viktor rámutatott: a Száhel-övezet az egyik legintenzívebb geopolitikai versengés színterévé vált, amelyben sokan próbálják maximalizálni a profitot, így több nagyhatalommal is tárgyalnak, például Kína és Oroszország is jelentős szereplő Afrikában. Demkó Attila elmondta, a kínaiak igyekszenek mély kapcsolatokat kialakítani, és rendszeresek a találkozóik az afrikai országok vezetőivel. Bár nem jó szándékból segítenek, csak erőforrásnak látják a kontinenst, pragmatikusak, profitorientáltak, nem kötik elköteleződéskéhez a támogatást vagy üzleti megállapodásokat. A nyugati országok ezzel szemben olyan vallási vagy ideológiai elvárásokhoz kötik a segélyeket, amelyek idegenek az afrikai társadalmak számára, ezért lassan kiszorulnak a térségből.
Sayfo Omar szerint az európai politikák megbuknak a Közel-Keleten, de még jobban a szubszaharai térségben, ahol kevés forrásért harcol sok ember. A szakember úgy véli, nem biztos, hogy európai értelemben meg lehet oldani a konfliktusokat, esetleg a befagyasztásukat lehetne elérni. Továbbá az is tény, hogy a nagyobb hatalmak úgy szállnak be ezekbe a konfliktusokba, hogy a saját polgáraikat és gazdaságukat ne érje el a hatásuk.
