Amióta a modernitás a tizenkilencedik század közepén betört Kínába, a kínai politika középpontjában a nemzeti felemelkedés áll. A modern Kína központi politikai célja a nemzeti "gazdagság és erő" (富强) elérése volt. Ez volt Hszi Csin-ping beszédeinek központi gondolata, és ez motiválta volt Deng Hsziao-ping reformmozgalmát, Mao Ce-tung sztálinista rendszerét, valamint olyan korábbi modernizáló értelmiségiek írásait, mint Kang Youwei, Liang Qiqao és Chen Duxiu. A "gazdagság és hatalom" kifejezés nagyon materialistán hangozhat, de mindkét elemnek van spirituális dimenziója. Kínának spirituálisan is gazdaggá kell válnia, míg a hatalom egyben a dolgok önálló értelmezésének és megítélésének lehetőségét is jelenti. A méltóság döntő fontosságú. Kína nem akar egy perifériára szorult, elmaradott és kihasznált szeglete lenni egy olyan világnak, ahol a nyugati hatalmak, és különösen Amerika, határozzák meg politika menetét, és ideológiailag és kulturálisan is ők szabják meg a mércét. Nem, a kínai nemzetnek képesnek kell lennie arra, hogy büszkén és magabiztosan nézzen szembe a világgal.